A daganatos betegek rehabilitációja mindig kétirányú: testi és lelki, és ezt a két folyamatot nem lehet egymástól elválasztani, mivel kölcsönösen feltételezik és kiegészítik egymást. Az összehangolt munkát, és a folyamatos, teherbíró orvos – beteg kapcsolatot igényl? rehabilitáció teremti meg az emberhez méltó élet, valamint a családi és a társadalmi visszailleszkedés lehet?ségét.
Az onkológiai rehabilitáció a megállapított betegség közlésének pillanatától kezd?dik, és a beteg gyógyulásáig, illetve életének végéig tart.
Az egyénhez illeszked? onkológiai rehabilitáció folyamán tekintetbe kell venni:
A kezel? onkológus és az onkológiai kezel?csoport további tagjainak (patológus, sebész, sugárterápiás szakember, kemoterápiát alkalmazó szakember, ideggyógyász, idegsebész, szakn?vér, dietetikus, gyógytornász, stb.) tevékenysége a betegség megállapítására, a szükséges beavatkozások és kezelések alkalmazására, majd a rendszeres ellen?rzések megvalósítására irányul. Az onkológiai kezel?csoport tagjainak további f? feladatai közé tartozik a betegség okozta panaszok és tünetek, valamint az alkalmazott onkológiai terápia következményeinek, lehetséges szöv?dményeinek megel?zése, illetve elhárítása – a testi rehabilitáció.
A pszichoszociális rehabilitációt a kezel? csapat tagjaként dolgozó klinikai szakpszichológus és/vagy pszichoterapeuta szakvizsgával is rendelkez? pszichiáter és munkatársai (szakn?vér, szociális munkás, logopédus, gondozó lelkész, önkéntes, stb.) egymással és az onkológiai kezel?csoport tagjaival összehangoltan végzik, mindig a beteg egyéni szükségleteinek megfelel?en.
Az adott onkológiai osztály, rehabilitációs egység, ambulancia, szakrendelés, családi otthon kedvez? érzelmi légköre (biztonságos struktúra, jól szervezett m?ködés, barátságos és bizakodó hangulat) alapvet? jelent?ség? a betegek minél jobb testi-lelki közérzetének biztosítása szempontjából, illetve hatással van bármely beavatkozás, terápia sikerességére. Egy-egy intézmény érzelmi környezetét a tudatos (a résztvev?k élet-filozófiája, hivatástudata, motivációja) és a tudattalan lelki elemek (pályaválasztási motiváció, optimizmus/pesszimizmus, saját múltbeli életesemények, stb.) összhatása is alakítja. Krónikus betegség esetén a pszichoszociális rehabilitáció el?bb említett „színtereinek” érzelmi hangulatát az együtt végzett munka kedvez? hatásai mellett a kényes érzelmi egyensúly, a folytonosan, bár hullámzóan megnyilvánuló érzelmi jelenségek, és a rájuk adott reakciók is formálják.
A rehabilitációs folyamat résztvev?i: a beteg, a hozzátartozók és a szakemberek.
Abból kell kiindulnunk, hogy akár frissen diagnosztizált, akár a kezelésének vége felé tartó, illetve tartósan tünetmentes személyr?l van szó, a daganatos kórfolyamat megállapítása, kezelése és ellen?rzése – vagy ezek érzelmileg feldolgozatlan emléke – a betegeket, a hozzátartozókat, és a szakembereket pszichésen és szociálisan is érintik. Éppen ezért az onkológiai betegek pszichoszociális támogatását a lélekgyógyászoknak ki kell terjeszteniük a hozzátartozók lelki sérüléseinek megel?zésére, és szükség esetén kezelésére is. Hazai és nemzetközi vizsgálatok alapján kijelenthet?, hogy a daganatos betegek körülbelül fele a betegséget kísér? lelki és szociális problémákat, tüneteket öner?b?l, illetve jól m?köd? emberi kapcsolatainak segítségével néhány héten belül megoldja. A betegek másik felének negyede – egyébként is nehéz élethelyzete miatt – a szakemberek (kezel?orvos, n?vér, asszisztens, stb.) pszichoszociális támogatására tarthat igényt, míg további 25 %-uk a korábbi pszichológiai/pszichiátriai megbetegedése miatt klinikai szakpszichológus és/vagy pszichiáter közrem?ködését igényli, kedvez? esetben már a daganatos betegség megállapításakor.
A hozzátartozók a betegség megtudása, és a segítés következtében kialakult érzelmi, fizikai és anyagi terhelés miatt kb. 40-60 %-ban pszichoszomatikus tünetekr?l, lelki problémákról számolnak be az ezirányú kutatásokban, tehát figyelmünket, gondozásunkat rájuk is ki kell terjesztenünk.
A daganatos betegség megállapítása és terápiája a betegekb?l lelki és szociális reakciókat is kiválthat. Ezeket a tüneteket, és kezelésüket a kés?bbiekben részletesen ismertetjük. Amennyiben a pszichoszociális tünetek a kórisme megtudása után, 4-6 hét eltelte után is észlelhet?k, a betegnek, vagy kezel?orvosának, vagy a hozzátartozóknak klinikai szakpszichológus/pszichiáter közrem?ködését szükséges kérnie.
A betegség lefolyása során a következ? lelki jelenségek és tünetek fordulhatnak el? a rosszindulatú daganatos betegségben szenved?knél, els?sorban az ebb?l a szempontból veszélyeztetett egyéneknél:
· félelem a daganatos betegségt?l, a megbetegedett családtag testi-, és esetleges pszichológiai és/vagy pszichiátriai tüneteit?l,
· fokozódott lelki azonosulás a beteggel, b?ntudat-érzés, elválási (szeparációs) szorongás, el?vételezett (anticipált) gyász-érzés,
· a beteg családtag támogatásának és gondozásának folyamatos felel?ssége, szinte kipihenhetetlen terhei, a nehéz helyzet miatt kialakuló, elhúzódó családi krízis, fokozódó anyagi gondok.
A pszichoszociális támogatás elkezdése –pszichológiai módszerekkel végzett kivizsgálás és együttm?ködés alapján- a kivizsgálási id?szakban a legkedvez?bb, els?sorban emberi, de gazdasági szempontból is.
· az adott intézmény/osztály tiszta, ízléses, tágas tárgyi környezete és barátságos érzelmi légköre könnyítheti a betegek alkalmazkodását, növelheti biztonságérzetét, el?segítheti egészséges optimizmusuk visszanyerését, és megtartását,
· beszéd nélkül kifejezett (nem verbális) pszichoszociális hatások: a szakemberek figyelmének, érzelmi ráhangolódásának tapasztalata a legfontosabb kezdeti „üzenet” a beteg számára: úgy érzi embernek, tekintik, aki megbetegedett, és nem „elromlott, futószalagon érkezett tárgynak, amit meg kell javítani”. Az együttérzés, a bátorítás (illetve annak hiánya) szavak nélkül kimutatott, állandó lelki folyamat. Az onkológiai kezelések és a rehabilitáció folyamán nyújtott pszichoterápiás célzatú mozgásterápia/relaxáció/kreatív terápia egyre inkább terjed?ben van az onkológiai területén, a betegek nagyon jól fogadják ezeket a módszereket, a lemorzsolódás kismérték?.
· Szavakkal történ? (verbális) pszichoszociális beavatkozások: ide sorolhatjuk a betegek és hozzátartozók számára nyújtott egyéni, vagy csoportos oktatást (edukáció). A legtöbb tapasztalat a m?tétek után tartott gyógytorna gyakorlatok megtanításával kapcsolatban gy?lt össze, de szerveznek oktatást a különböz? segédeszközök megismertetése érdekében is. Újabban elkezdtünk foglalkozni a betegek m?tétekre, illetve gyógyszeres kezelésekre értelmileg és érzelmileg felkészít? oktatásával. A tapasztalatok szerint az ilyen jelleg? „képzésen” átesett betegeknél kevesebb szorongás és szöv?dmény (testi, lelki) tapasztalható. Nehéz élethelyzetben lév? daganatos betegeknél a kedvez? együttm?ködés kialakítása és fenntartása érdekében gyakran szükséges az érzelmileg támogató tanácsadás megfelel?en képzett szakemberek közrem?ködésével. Az onkológiai kezeléssel egy id?ben sor kerülhet egyéni pszichoterápiára is, de ennek el?feltétele az adott osztályon dolgozó képzett klinikai pszichológus, és/vagy pszichoterápiában jártas pszichiáter elérhet?sége és közrem?ködése. Természetesen kórházon kívüli lélekgyógyászokhoz is fordulhatnak a daganatos betegek, vagy folytathatják már korábban elkezdett pszichoterápiájukat. Csoportterápia is m?ködik néhány onkológiai osztályon, ezeken az alkalmakon a stresszt okozó tényez?k hatékonyabb felismerését és kezelését, valamint az emberi érintkezés fejlesztését, a megküzdés módszereit beszélhetik meg els?sorban a résztvev?k.
A szakszer? pszichés támogatás lehetséges pozitív hatásai
· az öner?b?l feldolgozhatatlannak érzett, felhalmozódott stressz csökkenése, az ún. megküzd? képesség er?södése
· az akaratlan, fokozott lelki védekezések normalizálódása (pl. a tagadás, a túlérzékenység, az érzelmi elsivárosodás csökkenése, abbamaradása), a valóságérzék rendez?dése/er?södése
· az alkalmazkodóképesség és a szakemberekkel való együttm?ködés er?södése
· az életmin?ség javulása
· kedvez? pszichoneuroimmunológiai (immunológiai, idegrendszeri, pszichológiai, stb.) változások bekövetkezése
· szükség esetén a megfelel? pszichológiai, illetve pszichiátriai kezelésre történ? indítóok (motiváció) kialakul, vagy meger?södik.
A daganatos betegek meg nem valósított lelki támogatásának lehetséges következményei
· a kezelést irányító szakemberekkel (ritkábban a családtagokkal is) az együttm?ködési nehézségek tartóssá válnak, emiatt a kedvez?tlen életmin?ség valószín?sége is megn?. Mint tudjuk, az életmin?ség egy összetett fogalom. Magába foglalja az élet testi, biológiai, pszichológiai, érzelmi, értelmi, szociális és gazdasági jellegzetességeit egyaránt.
· a szorongás, a depresszió, a betegség beképzelése/túlértékelése (hipochondria), az alkalmazkodási zavar, a kínzó fáradtság kialakulása és fentmaradása gyakoribb
· a kezelések befejezése után, a családban és a társadalomba történ? visszailleszkedés során az „újjászületés” nehézségei er?södhetnek,
· bármely szenvedélybetegség (alkoholizmus, nikotinizmus, evés-zavar, drog-betegség) kialakulása, krónikussá válása gyakoribb,
· a családi konfliktusok, problémák (pl. a betegség és kezelésének titka, szexuális problémák idültté válása, stb.) felszínre törésének, idültté válásának kockázata megn?.
Riskó Ágnes, klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus
Országos Onkológiai Intézet, Limfóma Centrum