Az onkológia területén dolgozó gyógytornász mozgás- és fizioterápiás módszerekkel, mindig a beteg állapotához alkalmazkodva segíti, hogy a páciens testi-, lelki-, szociális- és foglalkozási funkcióinak maximumát el tudja érni azokon a kereteken belül, amelyeket állapota, betegsége, illetve annak kezelése megenged.
Az onkológiai mozgásterápia fő céljai:
- a mozgás jelentőségének tudatosítása és gyakoroltatása
- mobilizálás, erősítés
- a lehetséges szövődmények megelőzése (tüdőgyulladás, izomsorvadás stb.)
- a kóros testtartás kialakulásának megelőzése, illetve a már meglévő korrekciója (pl. emlőműtét, végtag amputáció után)
- a megváltozott testkép elfogadásának elősegítése, a műtét után gyakori védekező testtartás oldása
- megfelelő koordináció, egyensúly, funkcionális motoros képességek fenntartása, szükség esetén javítása
- relaxáció gyakoroltatása, megtanítása
- a gyógytornával – fizioterápiával kapcsolatos felvilágosítás és tanácsadás biztosítása mind a betegeknek, mind a hozzátartozóknak
- a szükséges segédeszköz igény felmérése (pl. kompressziós harisnya, járókeret, bot, ideiglenes, majd végleges emlőprotézis) és az ellátás megszervezése
- pszicho-szociális támogatás: a gyógytornász pszichológiai és szociológiai ismeretei alapján felméri, hogy a beteg ilyen jellegű nehézségein tud e saját hatáskörében segíteni, vagy más szakember közreműködését kéri.
Indikációk
- onkológiai műtét előtti és utáni állapot
- csillapítandó fájdalom (fájdalom kontroll)
- nyiroködéma
- csonkolás
- hemiplégia
- gerincvelő elváltozásaival/sérüléseivel összefüggő bénulások
- izületi beszűkülések
- patológiás törések
- központi idegrendszeri tünetek
- gyengeség, inaktivitás
Lelki segítséget is adó mozgásterápiát és/vagy relaxációt alkalmazunk a következő esetekben:
- testsémát és/vagy testfunkciót változtató műtétek után
- rossz közérzet, érzelmi labilitás, szorongás, depresszió, pszichogén szexuális zavar/tünet kialakulása, fennmaradása esetén
- a valósághoz való kellő alkalmazkodás, és a lelki megbirkózó képesség javítása, valamint a kialakult izoláltság csökkentése érdekében.
Kontraindikáció
A mozgásterápia/fizioterápia ellenjavalltságának eldöntése gyakran az adott beteget kezelő team szakembereinek közös megbeszélését es megegyezését igényli.
A mozgásterápia jellege
A páciens életkorától, állapotától és a betegség stádiumától függően a mozgásterápia lehet:
- preventív: megakadályozza, vagy korlátozza a károsodás/ok kialakulását
- restauritív (erősítő): a betegnél a kismértékű károsodást enyhíti, rendezi
- szupportív (támogató): a nem érintett funkciók fenntartása/fejlesztése, miközben a daganatos betegség jelen van, és bekövetkezhet a progresszió
- palliatív (tüneti): az életminőség megtartását segíti a pszichoszomatikus komfort elérésével, a funkciók fenntartásával, miközben a betegség progrediál, és a páciens a terminális állapot felé halad, vagy már abban van.
A mozgásterápiának/fizioterápiának a betegség bármely stádiumában van létjogosultsága:
- a rákprevencióban fontos szerepe van az egészséges életmódnak, különösen a rendszeres testmozgásnak, a rekreációs tevékenységeknek és a sportnak (pl. a kiválasztás, a hormonális egyensúly segítése, stresszoldás)
- közvetlenül a diagnózis közlése után (pszichoszociális fókuszú támogatás, relaxálás)
- pre- és posztoperatív időszakban
- kemoterápia, sugárterápia, BMT idején
- palliatív kezelés részeként (pl. tüdőgyulladás megelőzése, fájdalom kontroll elősegítése) és a még nem, illetve a már terminális állapotúaknál (relaxáció, izometriás gyakorlatok, érzelmileg támogató hatású gyakorlatok, nem verbális kapcsolat nyújtása, egyre csökkenő aktivitással).
Az onkológiai mozgásterápia főbb sajátosságai
A daganatos betegeknél alkalmazott mozgás/fizioterápia a komplex rehabilitáció része, mert élettani és pszichoszociális szempontból kedvező hatású, és javítja az életminőséget.
Az onkológiai betegeknél alkalmazott mozgás/fizioterápia egyrészt általános, másrészt speciális sajátosságokkal jellemezhető:
- A mozgás/fizoterápia általános jellemzői: a gyógytornász a beteget emberi kapcsolatokban élő pszichoszomatikus egységnek és partnernek tekinti, és gyakran alkalmazza a gyógytorna támogató és relaxáló elemeit.
- A speciális jellemzők: az alkalmazott mozgásterápia a páciens azon testrészein történik, vagy történt, amelyre a beavatkozás/kezelés irányul/t és /vagy azon régiók, ahol a tünetek megjelentek.
- Mindkét esetben hasonlók a technikai körülmények: kórteremben és/vagy tornateremben a mozgásterápiás gyakorlatokat a gyógytornász ismerteti, esetenként együtt is mozog a beteggel. A páciensekkel a gyógytornász egyénileg és/vagy kiscsoportban foglalkozik. Szükség esetén speciális masszázst, vezetett passzív, illetve aktív kimozgatást alkalmaz. Gyakran kerül sor a hozzátartozók bevonására, oktatására a beteg otthonában, hosszantartóan alkalmazandó kezelések esetén.
A gyógytorna alkalmazásának sajátos szakmai feltételei
Kedvező, ha a gyógytornász az onkológiai/rehabilitációs team tagja. Ahhoz, hogy eredményesen tudjon dolgozni, és lehetőség szerint megelőzze a fenyegető lelki kiégést, meg kell felelnie a következő feltételeknek:
- szakmai képzettség, részvétel továbbképzésekben
- onkológiai /rehabilitációs team tagság, speciális ismeretek (onkológiai, onkopszichológiai) megszerzése és a többi szakemberrel együttműködési készség és képesség
- egyéni igény szerinti szupervízióban való részvétel (pl. Bálint csoport, egyéni konzultációk)
- rendszeres, speciális továbbképzésben való részvétel (pl. kommunikációs tréning, onkopszichológiai tanfolyam).
Ezen feltételek megvalósulása és tartóssága esetén a gyógytornász tevékenysége és személyiségének kisugárzása pozitív, ami fokozza a beteg életminőségét, és kedvező hatással van a gondozásban is szerepet vállaló hozzátartozókra.
Onkopszichológia a gyakorlatban. Szerk. Horti József/Riskó Ágnes
Medicina, Budapest, 2006, 272-274
