Dr. Németh Andrásné szakdolgozatának rövid összefoglalása
Az eddig kevesek által vizsgált területről írta szakdolgozatát dr. Németh Andrásné a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Intézetéhez tartozó képi kifejezés-pszichológia szakon 2010-ben.
A vizsgálatban harminc olyan fiatal nőt keresett meg, akiknek az édesanyja emlődaganatban betegedett meg, és a kontroll csoportot is harminc, korban hasonló, fiatal nő képezte, akiknek édesanyja nem szenvedett emlőrákban.
A kutatáshoz, a szorongás kimutatásához a kérdéssoron kívül Taylor-tesztet alkalmazott, és a tanulmányainak megfelelően a projektív rajzvizsgálatot, ill. utótesztet.
Így biztonsággal kiszűrhető volt a megbetegedett édesanyák lányainál a szorongás jelenléte, annak fokozata, ill. a kontroll csoportnál az esetleges hiánya.
Az elvégzett tesztvizsgálatok alapján a daganatos beteg nők lányainál magasabb a szorongás mértéke, és a félelem az emlőrák kialakulása miatt, mint a kontrollcsoport tagjainál.
Az interjú során pedig fontosnak tartotta megkérdezni:
– szűréseken való rendszeres részvételt
– a saját emlővizsgálat elvégzését
– a családban előforduló daganatos megbetegedések kockázatát
– a lányoknak, édesanyjukhoz és a betegséghez való viszonyát,
– az egészséges életmód kialakítását
– a stressz lehetőség szerinti kezelését
– a különböző gyógymódokba vetett hitüket,
– valláshoz való viszonyukat a betegség kialakulása óta.
A projektív rajzok pszichológiai elemzéséhez minden résztvevőtől hat-hat darab rajzot kért.
A projektív rajzvizsgálat kimutatta, hogy az emlőrákban megbetegedett édesanyák lányai szorongnak.
Házrajzaik: kisméretű rajzokat alkottak. A bal felső sarokban vagy a lap alján helyezték el a házat, melynek falát többszörösen áthúzták, megerősítették. Többnyire csak ceruzát használtak, színeseket alig.
Farajz: törzs erős nyomatékú, satírozott, kusza, zavaros az ágszerkezet, esetleg “kulcslyuk-fa”.
Emberrajz: profilból rajzolták az ember alakot, szorosan zárt végtagokkal, hosszú,
vékony nyakkal. Egyszerű körből formálták a fejeket, égnek álló hajjal, szemeket ponttal, vagy egyszerű körrel ábrázolták. Akad pálcika-ember is.
Állatrajzaik és szabadon választott rajzaik témáit önállóan választhatták. A virágmotívum volt a legelterjedtebb.
A szakdolgozat írója munkájában kiemeli, hogy a daganatos betegséghez való alkalmazkodás nemcsak a betegtől, hanem minden családtagjától fokozott aktivitást és toleranciát igényel. Az anya megbetegedése megváltoztatja a család addigi gazdasági, és érzelmi (szorongás, depresszió) egyensúlyát. Az emlőrákos beteg lány-gyermeke esetében különösen fontos a betegséghez való aktív viszonyulás, az érzelmek kifejezése, a stressz/krízis helyzetekkel kapcsolatos megküzdési stratégiák alkalmazása, és nem utolsó sorban az, hogy milyen lelki és szociális támogatást kap a környezettől az adott beteg és családtagjai.
A szakdolgozat írója kifejti, hogy a dolgozat megírásának fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az emlőrákban megbetegedett édesanyák lányainak helyzetére, testi-lelki egészségük fontosságára. Ezzel együtt más krónikus betegségben szenvedőknek és hozzátartozóiknak is szükségük van olyan multidiszciplináris csoportok felállítására, működésük széleskörű elterjesztésére, ahol nem csak a betegséget, hanem a beteget és annak hozzátartozóit is figyelemmel kísérik, vagyis a bio-pszicho-szociális egészségmodellt/gyógyító attitűdöt alkalmazzák.
Emlődaganatban szenvedő anyák lányainak szorongása
Dr. Németh Andrásné szakdolgozatának rövid összefoglalása
Az eddig kevesek által vizsgált területről írta szakdolgozatát dr. Németh Andrásné a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karának Pszichológiai Intézetéhez tartozó képi kifejezés-pszichológia szakon 2010-ben.
A vizsgálatban harminc olyan fiatal nőt keresett meg, akiknek az édesanyja emlődaganatban betegedett meg, és a kontroll csoportot is harminc, korban hasonló, fiatal nő képezte, akiknek édesanyja nem szenvedett emlőrákban.
A kutatáshoz, a szorongás kimutatásához a kérdéssoron kívül Taylor-tesztet alkalmazott, és a tanulmányainak megfelelően a projektív rajzvizsgálatot, ill. utótesztet.
Így biztonsággal kiszűrhető volt a megbetegedett édesanyák lányainál a szorongás jelenléte, annak fokozata, ill. a kontroll csoportnál az esetleges hiánya.
Az elvégzett tesztvizsgálatok alapján a daganatos beteg nők lányainál magasabb a szorongás mértéke, és a félelem az emlőrák kialakulása miatt, mint a kontrollcsoport tagjainál.
Az interjú során pedig fontosnak tartotta megkérdezni:
– szűréseken való rendszeres részvételt
– a saját emlővizsgálat elvégzését
– a családban előforduló daganatos megbetegedések kockázatát
– a lányoknak, édesanyjukhoz és a betegséghez való viszonyát,
– az egészséges életmód kialakítását
– a stressz lehetőség szerinti kezelését
– a különböző gyógymódokba vetett hitüket,
– valláshoz való viszonyukat a betegség kialakulása óta.
A projektív rajzok pszichológiai elemzéséhez minden résztvevőtől hat-hat darab rajzot kért.
A projektív rajzvizsgálat kimutatta, hogy az emlőrákban megbetegedett édesanyák lányai szorongnak.
Házrajzaik: kisméretű rajzokat alkottak. A bal felső sarokban vagy a lap alján helyezték el a házat, melynek falát többszörösen áthúzták, megerősítették. Többnyire csak ceruzát használtak, színeseket alig.
Farajz: törzs erős nyomatékú, satírozott, kusza, zavaros az ágszerkezet, esetleg “kulcslyuk-fa”.
Emberrajz: profilból rajzolták az ember alakot, szorosan zárt végtagokkal, hosszú,
vékony nyakkal. Egyszerű körből formálták a fejeket, égnek álló hajjal, szemeket ponttal, vagy egyszerű körrel ábrázolták. Akad pálcika-ember is.
Állatrajzaik és szabadon választott rajzaik témáit önállóan választhatták. A virágmotívum volt a legelterjedtebb.
A szakdolgozat írója munkájában kiemeli, hogy a daganatos betegséghez való alkalmazkodás nemcsak a betegtől, hanem minden családtagjától fokozott aktivitást és toleranciát igényel. Az anya megbetegedése megváltoztatja a család addigi gazdasági, és érzelmi (szorongás, depresszió) egyensúlyát. Az emlőrákos beteg lány-gyermeke esetében különösen fontos a betegséghez való aktív viszonyulás, az érzelmek kifejezése, a stressz/krízis helyzetekkel kapcsolatos megküzdési stratégiák alkalmazása, és nem utolsó sorban az, hogy milyen lelki és szociális támogatást kap a környezettől az adott beteg és családtagjai.
A szakdolgozat írója kifejti, hogy a dolgozat megírásának fő célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az emlőrákban megbetegedett édesanyák lányainak helyzetére, testi-lelki egészségük fontosságára. Ezzel együtt más krónikus betegségben szenvedőknek és hozzátartozóiknak is szükségük van olyan multidiszciplináris csoportok felállítására, működésük széleskörű elterjesztésére, ahol nem csak a betegséget, hanem a beteget és annak hozzátartozóit is figyelemmel kísérik, vagyis a bio-pszicho-szociális egészségmodellt/gyógyító attitűdöt alkalmazzák.
