Onkopszichológia Online

Bevezető

Az Országos Onkológiai Intézetben 1988 óta klinikai szakpszichológusok is dolgoznak, együtt a betegekkel, a hozzátartozókkal és a szakemberekkel.

Növekvő onkopszichológiai tapasztalataink alapján szerkesztjük ezt a honlapot, és igyekszünk minél több élményt, tudnivalót, valamint speciális cselekvési lehetőséget megosztani az érdeklődőkkel.

Az onkopszichológia, ez a fiatal, új tudományterület elsősorban az onkológia, a klinikai pszichológia, a pszichiátria, a szociológia, és a rehabilitáció motivált szakembereinek folyamatos együttműködésével alakult ki. Klinikai tapasztalataink döntő részét a kivizsgálás, majd a kezelés alatt álló betegektől, valamint a rendszeres ellenőrzésben együttműködőktől és hozzátartozóiktól nyerjük, és ma már az onkológiai munkacsoport fontos tagjainak tekintjük őket is.

Az onkológiai betegek holisztikus szemléletű, korszerű, komplex terápiája és az ezzel egy időben történő rehabilitációja multidiszciplináris tevékenységgé bővítette az onkológiai team működését. Ma már sokan dolgozunk együtt: onkológusok, klinikai pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások, nővérek, asszisztensek, gyógytornászok, dietetikusok, logopédusok, gondozó lelkészek, önkéntesek, és mások. Hiszünk abban, hogy a beteg — a hozzátartozó — és a szakemberekből álló csapat folyamatos munkája a kedvező szemléletváltozást is tovább bővíti és megerősíti.

A lelki problémákkal, érzelmi nehézségekkel, alkalmazkodási gondokkal, stb. kapcsolatos kérdéseiket e-mail útján is feltehetik, mindenkinek válaszolunk.

Üdvözlettel:

Riskó Ágnes
Klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus
Országos Onkológiai Intézet, “A” kemoterápia, Limfóma Centrum

arisko@bencium.hu

Mi az onkopszichológia?

Az elmúlt évtizedek fejlődésének köszönhetően megszületett új tudományág: az onkológia, a klinikai pszichológia, a pszichiátria és a szociológia közös gyermeke. Történeti szempontból fontos, hogy a rosszindulatú daganatos betegek kezelésének egyre sikeresebb válásával és a daganatos betegségeket kísérő lelki és társadalmi (pszichoszociális) reakciók felismerésével előtérbe kerülhetett a szenvedők emberi és társadalmi oldala is.

Hazánkban a 60-as években indult el – szórványosan és elszigetelten – a mentálhigiénés munka az onkológia területén, ami a 90-es évektől egyre szervezettebb és szélesebb körű.

Az onkopszichológia fő terápiás, kutatási és oktatási területei:

• a daganatos betegség megtudásának és kezelésének hatásai a beteg, a hozzátartozók és a velük foglalkozó szakemberek lelki és társadalmi működésére (pszichoszociális vonatkozások)
• lelki és magatartásbeli tényezők szerepe a daganatos betegségek kialakulásának kockázatában és a túlélésben (pszichobiológiai vonatkozások)

Az onkológia és az onkopszichológia fejlődésének eredményeként tovább bővülnek feladataink:

• genetikai tanácsadásban, illetve onkológiai szűrésben és az ún. preventív onkoterápiában részesülők pszichodiagnosztikai szűrése, szükség esetén lelki gondozása/kezelése
• a daganatos betegség után hosszan tünetmentes emberek életminőségének vizsgálata, szükség esetén a pszichoszociális (lelki és kapcsolati) rehabilitáció biztosítása
• a tüneti kezelésben részesülők, illetve a végállapotba került betegek, hozzátartozóik és a velük foglalkozó szakemberek lelki terhelésének, társadalmi nehézségeinek megismerése, enyhítése
• kommunikációt fejlesztő tréningek, illetve a kudarcok, a lelki veszteségek érzelmi feldolgozását segítő foglalkozások szervezése, megvalósítása a gyógyító szakemberek számára, a lelki kiégés megelőzése/megállapítása és szükség szerinti kezelése
• az onkopszichológiai ismeretek és gyakorlati tapasztalatok átadása szakemberek számára (pl. leendő orvosok, szakorvosok, pszichológusok, szociológusok, szociális munkások, gyógytornászok, nővérek, stb.).
• a betegek hozzátartozóinak (különös tekintettel a gyermekekre és a serdülőkre) szükség szerinti lelki támogatása, mindvégig figyelve a gyakori lelki kiégési tünetek megelőzésére/kezelésére
• a daganatos betegségek megelőzését segítő, az ide vonatkozó ismereteket bővítő, a daganatos betegek és a “mások” közötti kommunikációs gátat csökkentő tevékenységek (pl. ismeretterjesztő sorozat a televízióban), rendezvények (pl. jótékony célú sportesemények, bálok), és mozgalmak (pl. self-help csoportok, önkéntesek) támogatása

A pszichoszociális rehabilitáció lehetséges fejlődési irányai az onkológia területén:

• Törekedni kell arra, hogy az együttműködés fentmaradjon és fejlődjön az onkológia területén dolgozók és a mentálhigiénés szakemberek (klinikai pszichológusok, pszichiáterek, szociális munkások, pszichopedagógusok, mentálhigiénés szaknővérek, gondozó lelkészek, stb.) között. Ugyanis közös érdekünk, hogy az onkopszichológiai ismeretek, tapasztalatok és kutatási eredmények integrálódjanak az onkológia tudományába, valamint gazdagítsák a pszichoszociális rehabilitációval foglalkozók tudását. Meg kell említeni, hogy az onkológiai betegekkel foglalkozó mentálhigiénés szakembereknek sajátos onkológiai ismereteket is célszerű elsajátítaniuk, és nyomon kell követniük az onkológia fejlődését is.
• A daganatos betegek pszichoszociális rehabilitációja során szükséges folytatnunk és bővítenünk a kutató- és az oktatómunkát, főleg a humánus és hiteles kommunikáció kialakítása, a sikeres alkalmazkodás elősegítése és a hosszú távú orvos-beteg kapcsolatban való együttműködés fenntartása érdekében.
• Ki kell terjeszteni a pszichoszociális rehabilitációs tevékenységet az onkológiai betegek teljes körére, különös tekintettel a serdülőkorú és az idős daganatos betegekre, a sikeres túlélőkre, valamint a hátrányos helyzetben lévőkre (alacsony társadalmi réteghez tartozók, börtönbüntetésüket töltők, más kultúrából származók, stb.).
• Halaszthatatlan a daganatos betegek, a velük foglalkozó szakemberek és a hozzátartozók életminőségének széles körű kutatása, az eredmények elemzése és közzé tétele a szükséges érdemi változtatások megkezdése érdekében

Torna hanganyag

letöltése mp3 formátumban

Testtudat fejlesztő torna, 3,3 megabájt

Relaxációs hanganyag

letöltése mp3 formátumban

Relaxáció – 2,7 megabájt