Szemelvények a Mentálhigiéné és Pszichoszomatika legújabb számának tanulmányaiból: onkológia, kardiológia

OOI 8-as épület, kemoterápiás osztályok

 

1. Mersdorf Anna (ELTE) és munkatársai emlődaganattal küzdő, onkológiai kezelés alatt álló nőknek (n=28) és egészséges kontroll-személyeknek (n=28) a következő kérdést tették fel az egyéni, strukturált  interjúk folyamán:

“Mit gondol, van e az életének célja és értelme? Ha igen, mi?” Fő céljuk az volt,  hogy tartalomelemzés segítségével kimutassák, hogy az életcéllal és az élet értelmével kapcsolatos jellemzők és attitűdök között van e különbség a két csoport tagjai között. Távlati céljuk az volt, hogy eredményeikkel hozzájáruljanak a daganatos betegségek prevenciójához és hatékonyabb gyógyításához.

Főbb eredmények: az interjúk statisztikai módszerekkel történő összehasonlítása nem mutatott szignifikáns különbséget a két csoport tagjai között. Azt tapasztalták, hogy mindkét csoport vizsgálati személyei egyáltalán nem említik az extrinzik életcélokat (gazdagság, jó megjelenés, hírnév, stb.) míg az intrinzik életcélok (személyes fejlődés, tartalmas emberi kapcsolatok, közösség iránti elköteleződés, egészség, transzcendencia, munka) közel 80%-át teszik ki a válaszoknak.

Következtetés: mivel más betegségek esetén kimutatható az eltérés az egészségesek és a betegek között az életcél és az élet értelme tekintetében, elképzelhető, hogy a daganatos betegség miatt kezelés alatt állók egyfajta speciális megküzdési módként használják  alapvető fejlődési képességüket, az életcéllal és az élet értelmével kapcsolatos attitűdjeiket.

Bővebben: Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 14(2013)4, 345-380

2. Lippai László Lajos – Szász Károly (Szeged, Deszk): Hazai kardiológiai betegek pszichés státusza és rehabilitációs lehetőségei

Kiindulás: a kardiológiai  rehabilitációt igénylő betegek száma folyamatosan növekszik. A rehabilitációs folyamat eredményességét és hatékonyságát  a kardiológiai betegek pszichés státusza is befolyásolhatja.

Módszer: kardiológiai osztályon fekvő betegek nem reprezentatív kérdőíves vizsgálata (Beck, Betegségteher, Életesemény Hatás Skála, Diszfunkcionális Attitűd Skála, Harag és Düh Kifejezési Mód Skála, Megküzdési Módok kérdőív).

Eredmények: a kardiológiai betegek szubjektív jólléte szignifikánsan rosszabb az országos adatoknál. Depresszió esetében a férfiak átlaga szignifikánsan kedvezőbb az országos minta átlagánál,a nők átlagának eltérése (kedvezőtlenebb, mint a férfiaké) nem szignifikáns. A betegségteher -főleg a mindennapi élet tevékenységeiben és az intimszférában – közepes mértékű. A megkérdezettek közel harmadánál (28.9%) mérsékelt, vagy erős poszttraumás stresszhatás volt azonosítható. A leggyakrabban azonosítható diszfunkcionális attitűd: “fokozott környezeti elvárások”. A Harag és Düh Kifejezési Mód Skála düh-elfojtási dimenziójában magas értéket mértek. A probléma központú megküzdési stratégia volt a legjellemzőbb. Válaszadóik az országos átlaghoz képest közel háromszoros arányban próbálták a stresszkeltő élethelyzeteket egészségkárosító (pl. szerhasználat:evés, ivás, dohányzás, nyugtatók) viselkedéssel enyhíteni.

Következtetések: a kardiológiai betegek pszichés státuszának javításához érdemes lenne pszichológiai, tanácsadási módszereket alkalmazni!

Bővebben:  Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 14(2013)4, 323-343

Tartalomfelelős megjegyzése: míg az onkológiai területén egyre több mentálhigiénés szakember dolgozik, érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy a kardiológiai betegekkel (elsőszámú népbetegségben szenvedők serege!) történő pszichológiai munka elenyésző! A szemléleti és gyakorlati változás a graduális képzésekben (orvosegyetemek, bölcsészettudományi egyetemek) kezdődhetne…

 

Facebooktwittergoogle_pluslinkedinmailFacebooktwittergoogle_pluslinkedinmail

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.